Két fantasztikus kisgyerek édesanyjaként és kontakt-zsonglőr táncosként a tudásommal nem csak a táncos, sportos édesanyákat, hanem azokat is szeretném beavatni a hatékony edzés-és szemléletrendszerbe, akik mozgásban kevésbé jártasak, de készek szintet lépni, hogy egy új dimenzióját ismerjék meg a testüknek, a mozgásnak és akár a saját táncuknak is.

„FOGALMAM SEM VOLT…”

Amikor még gyógytornászként dolgoztam kisgyerekekkel a Fővárosi Beszédjavító Intézetben, mint szenzomotoros integrációt fejlesztő (csecsemőkori reflexekre ható) mozgásterapeuta, fogalmam sem volt arról, hogy 10 évvel később gyerekek helyett az édesanyák core-izomzatának helyreállításában fedezek fel úttörő megoldásokat.

Két kisgyerek anyukájaként magam is megjártam a szétnyílt hasizom, inkontinencia, kifelé forduló köldök, emésztési zavarok és visszatérő derék- és elviselhetetlennek tűnő nyaki fájdalmak kálváriáját.

A legkilátástalanabb pillanatokban az tartotta bennem a lelket, hogy nem voltam hajlandó beletörődni abba, hogy többé nem táncolhatok kontakt improvizációt. 

Ez a vágy adott elég kitartást ahhoz, hogy beleássam magam különféle amerikai és magyar has regeneráló módszerekbe, és ez a vágy nem engedte, hogy beérjem egy ugyan lapos, de nem “tutira-terhelhető” hasizommal.

Én újra táncolni akartam, emelni a társaimat, ugrani, olyan akrobatikus mozdulatokban lendülni, ahol nem elég a “köldök behúz, popsi szorít”- stratégia, mert sérülni fogok.

A szülés után több, mint 3 évig próbálkoztam a hagyományos módszerekkel, majd rászántam magam egy olyan 12 hetesre tervezett amerikai mozgás program elvégzésére, ami gyökeresen szembement, minden általam addig ismert koncepcióval, de minthogy vesztenivalóm nem volt „próba szerencse” alapon belevágtam. 12 hét helyett 8 hónap alatt értem el azt az eredményt, amivel már elégedett voltam. 

„Kísérletezésnek indult, egyedülálló módszer lett belőle…”

Másokkal is meg akartam osztani a tapasztalataimat, tudásomat, ezért elvégeztem egy amerikai képzést, s látva annak komplexitását, ugyanakkor hiányosságait, belevetettem magamat egy olyan kísérletezésbe, ahol a táncból, és egyéb alternatív terápiákból merítettem az inspirációt, és mindazokból a szomatikus  módszerekből, amik az én mozgásomat is hangolták  gyógytornász hallgató koromtól egészen a mai napig. (Feldenkrais-módszer, Body-Mind-Centering, Skinner-Release Technic, Access Bars, kontakt improvizáció, Biodinamikus Cranio Sacral therapy, Neuro-Mozgás Korrekció, Thai-Massage, Donna Eden féle Energy Medicine és Fumiko Face Yoga módszeréből)

A kísérletezéseim során rendre elemi alapmozgásokban, érzékelést finomító, reflex hangoló pozíciókban találtam magam.

Amikor összeállt bennem a kezdőkre adaptált alapszint, egyszer csak észrevettem, hogy a kifelé forduló köldököm pár hét leforgása alatt látványosan kezd visszahúzódni, pedig erről már teljesen lemondtam, hiszen tudtam, hogy ugyanúgy, ahogy a rés is megmaradhat teljesen helyreállított core-funkció mellett, a köldök esetében is előfordulhat, hogy nem „megy vissza”.

Ekkor fogtam fel, hogy tényleg valami különleges tudásba avattak be a mozdulataim, az én bölcs testem.

A táncom is alapjaiban változott meg. Teljesen máshonnan szerveződtek a mozdulatok, új mélységből ébredtek az impulzusok, egészen új árnyalatait ismertem meg az erőnek.

Ez az új tapasztalat még inkább inspirált arra, hogy másokat is rávezessek, miképpen tudják hatékonyabban használni a testüket, hogy extrém terhelés, fokozott igénybevétel esetén is számítani tudjanak az izomzatukra.

Amikor a gyerekekről a felnőttekre váltottam,  oktatóként szembesültem azzal a kihívással, hogy az átlag ember, de sokan még a gyógytornászok, táncosok közül sem érzékelik bizonyos ízületek és izomcsoportok mozgását olyan mélységében, mint ahogy az számomra természetes és magától értetődő.

Ahhoz, hogy ezt az akadályt, „elkopott érzékelést” helyreállítsam, elkezdtem:

– kutatni a képek és szavak mozdulatra és izomtónusra gyakorolt hatását

– részelemeikre bontani a kompenzációs mozgásmintákat, hogy

– megértsem miért reagál az egyik ember így, a másik pedig amúgy egy adott instrukcióra?

Érteni akartam a hozzám fordulók „testének logikáját”.

Felismertem, hogy semmi értelme instrukciókkal dobálózni.

A tested akkor reagál, ha a saját nyelvén szólunk hozzá.

Ha te nem érzed a mozdulatot, ő sem érti mit kellene csinálnia.

Tudni akartam, hogyan lehetséges az, hogy valakinek romlanak a tünetei ugyanattól a mozdulatsortól, ami másvalakinek javulást hoz?

Törvényszerűségeket kezdtem észrevenni, és lassan összeállt egy egységes rendszer, amelyben mostmár könnyen eligazodhat a mozgásban kevésbé jártas ember is.

Ki merem jelenteni, hogy amit az elmúlt kb. 10 év leforgása alatt kikísérleteztem, az ebben a formában egyedülálló, a hazai szétnyílt hasizom helyreállító programokból hiányzik.

A testtartási reflexek újrahuzalozására, az ösztönös automatizmusok ilyen jellegű összehangolására nem fordítanak ekkora figyelmet az általam ismert has regeneráló módszerek.

A hatékonyság és a tartós eredmény érdekében én viszont ezekre a reflexekre alapozom a munkámat.

A célirányos, teljes testet áthangoló és átmozgató komplex gyakorlatsorok sokkal nagyobb hatásfokkal végezhetők, ha sziklaszilárd alapokra építkezünk, a reflexek és az érzékelés elemi szintjére hatva. Ezt tanítom meg neked egyéni és csoportos foglalkozások során.

Sokkal többet érdemelsz, mint csupán visszaszerezni  a lapos hasat!

Számomra az alakformálás, szemléletformálásról.
Figyelek-e a testem működésére?
Tudok-e együttműködni az izmokkal, és olyan csapatmunkára bírni őket, amiben helyreáll a reflexes rend, hogy maguktól végezhessék a dolgukat, és én újra rábízhassam magam a testemre.

Abban hiszek, hogy amint újra támaszkodni tudunk a központunkra, erőre kap az önbizalom és áramlani kezdenek kreatív energiák. 

A regeneráló folyamatnak az alakformálás természetes „mellékhatása”, azonban ahová eljutunk a módszerrel az esztétikán túlmutat.